Egyik megelőző bejegyzésben már nagyon röviden foglalkoztam a rendszerváltás körüli időszakkal, a Beszélőn olvasható interjú pedig rávilágított arra, hogy korunk politikai helyzetének fénye meglehetősen érdekes árnyékot vet a rendszerváltás időszakára. Ezen gondolatmenet mentén jutottam el egyszer csak a MISZOT-hoz.
1988. november 26-án alakult meg a MISZOT, Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa. Erről az ifjúsági ernyőszervezetről a Hetek közölt egy cikket - mely bejegyzésem alapja, kiegészítéseket tartalmazva - még 2003-ban Hazafi Zsolt tollából, melynek a következő címet adta:
A MISZOT-mítosz: Egy generáció útja a hatalomba
Hogy miért ezt a címet adta a szerző a cikkének, az egyértelművé válik, ha megnézzük, hogy kik szorgoskodtak a MISZOT megalapításában. Stumpf István volt a MISZOT elnöke 1988 és 1990 között, majd az első Orbán-kormányban Miniszterelnöki Hivatal vezetője volt, 2010 óta pedig alkotmánybíró. Kövér László a MISZOT alelnökéből az 1990-től országgyűlési képviselő lett; a parlamentbe az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltjeként jutott be, jelenleg az országgyűlés elnöke. Gyurcsány Ferenc is alelnöke volt az ifjúsági ernyőszervezetnek, mint a KISZ delegáltja, aki miniszterelnökségig is vitte 2004 és 2009 között, napjainkban pedig országgyűlési képviselő, a DK elnöke.
A Hetek cikke kiemeli, hogy az 1980-as évek ifjúsági mozgalmai a KISZ hegemóniáját próbálták letörni, annak inkompetenciája és érdektelensége miatt - a KISZ cikivé vált-; több-kevesebb sikerrel jártak, de sikerült elérniük ezeknek az ifjúsági mozgalmaknak, hogy a tűrt kategóriába tartozzanak. A 80-as évek fiataljaira jellemző volt a bizonytalanság, melyet a cikk Kaderják Péter 1987-ben, a pápai szakkollégiumi találkozón elmondott beszédével támaszt alá:
Bizonytalanságunkat és bizalmatlanságunkat kívánjuk kifejezni. Bizonytalanságunkat saját jövőnket illetően, és bizalmatlanságunkat az arra vonatkozó tervek iránt.
Ezt a bizonytalanságot lehet érezni Stumpf István nyilatkozatából, mely a nava.hu-n megtekinthető ("ez a generáció veszélybe került"). Visszatérve Kaderják Péterhez, az önéletrajzából egy sikeres pályafutás olvasható ki: 1998 és 2000 között az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. igazgatóságának tagja, 2000 és 2003 közötti időszakban Magyar Energia Hivatal főigazgatója/elnöke, jelenleg a REKK (Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont) vezetője, akivel a HVG is készített interjút Magyarország energiahelyzetéről.
Középen Gyurcsány Ferenc és Stumpf István
A szakkollégiumok mozgalma fontos alapja volt az 1980-as évek történetének, Havasi a Közgazdaságtudományi Egyetem Rajk László Szakkollégiumát, és az ELTE Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiumát - későbbi Bibó-kollégium - emeli ki. (Érdekesség, hogy a Rajk-kollégium létrejötte Chikán Attilához, míg a Bibó-előd létrejötte Kéri Lászlóhoz köthető.) Kövér László a IV. Országos Szakkollégiumi Találkozón 1985-ben a következőt mondta, ami a jelen tudásunk szerint mindenképpen mosolyt csalhat az arcunkra:
Mi, akik most itt ülünk, talán nemsokára ennek a társadalomnak a vezető pozícióiban találjuk magunkat – akár tetszik ez nekünk és az előttünk járóknak, akár nem, feljebb vagy lejjebb meghozott döntéseinkkel, munkánkkal egyének, csoportok, s rajtuk keresztül az egész társadalom sorsát befolyásoljuk.
A Századvég című kiadvány is ehhez a korszakhoz köthető, az 1985-ben került kiadásra az első szám, a szerkesztők között olyan neveket találunk, mint Orbán Viktor, Kövér László, Fellegi Tamás, a szakkollégium egyéb kiadványainak szerkesztői között pedig megtaláljuk Szájer Józsefet és Handó Tündét.
Egy montázs az 80-as évek végéből, Gyurcsány, Stumpf, Szelényi, Orbán
A történethez tartozik, hogy 1988. március 31-én megalakult a Fidesz és Stumpf István a Fideszt szerette volna a MISZOT berkein belül látni, amit az akkor magát ifjúsági szövetségként definiáló kezdeményezésmeg is szavazott. Megválasztották a Fideszt képviselő öt személyt: Kövér Lászlót, Langmár Ferencet, Molnár Pétert, Szelényi Zsuzsát és Bayer Zsoltot. Szelényi Zsuzsanna országgyűlési képviselő lett 1990 és 1994 között, majd kilépett a Fideszből annak jobbra tolódása következtében, jelenleg az Együtt színeiben politizál, országgyűlési képviselő. Bayer Zsolt újságíró, műsorvezető és azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy fontos jobb oldali közéleti szereplő. A Magyar Hírlap és az Echo TV munkatársa, nevét a Civil Összefogás Fórum honlapján is megtalálhatjuk.
Egyéb fontos szereplő, akit Hazafi cikke megemlít Bajnai Gordon, aki az AISEC hazai tagszervezetének képviselőjeként volt a MISZOT tagja. Ő 2000 és 2005 között a Wallis vezérigazgatója volt, az MSZP-SZDSZ koalíció felszakadása utána gazdasági miniszter, majd Gyurcsány Ferenc lemondása után miniszterelnök 13 hónapon keresztül.
Hazafi cikkéből kiderül, hogy a MISZOT 1988-as megalakulása a parlament felsőházi termében történt és elnöknek Stumpf Istvánt választották, aki ezzel kapcsolatban így nyilatkozott:
A Fidesz számára én jelentettem a garanciát, hogy [a MISZOT - pk] nem egy olyan szervezet, amelynek az a célja, hogy őket bedarálják.
Ez a "bedarálás" már a belépés előtt is fejtörést okozott a Fideszben, ennek ellenére 2/3-dal a belépés mellett szavaztak.
A MISZOT-ban három erőcsoport alakult ki, melyet a KISZ, a Fidesz és az egyházi mogalmak jelentettek. A KISZ-t Gyurcsány Ferenc képviselte, mint a MISZOT alelnöke. Stumpf István a következőt jegyzi meg Gyurcsányról:
Gyurcsány Ferenc invenciózus, eredeti gondolatokra törekvő személynek tűnt. A Nagy Imre-vonalhoz tartozott, aki ellenben a KISZ pragmatikusaival a morális megújulásra tették a hangsúlyt.
Gyurcsány Ferencről itt még elismerően nyilatkozott Orbán Viktor is, azóta kettejük viszonya merőben megváltozott, Gyurcsány beteg embernek nevezte Orbánt 2017-es évértékelőjében.
A Fidesz 1989 tavaszáig tagja volt a MISZOT-nak, kilépésük ténye egy akkori híradóból derül ki, illetve Stumpf István szavaiból, aki sajnálta a Fidesz kilépését, de jó döntésnek tartotta. A MISZOT gyengülő szervezetéről pedig a következőt nyilatkozta, amely nyilatkozattal zárul a Hetek cikke és az én bejegyzésem is:
Egy olyan színes plurális, de mégis integráló szervezet volt, ahol a fiatalok megtanulhatták a politizálás alapjait: a stratégiai gondolkozást, nyilvános vitát, politikai szövetségek szervezését, taktikázást és nem utolsó sorban a tömegkommunikációhoz való viszonyulást. A szereplők kiválasztása nem volt tudatos. Egy láthatatlan kéz válogatta ki őket, akik közül többen a magyar közélet meghatározói lettek. Büszke vagyok erre.
