Lassan fél éve volt a migrációs népszavazás Magyarországon, azonban még mindig napirendi ponton van ez a történet, többek között a 2016. március 7-én szavazta meg a parlament a T/13976 törvényt, amely szerint a menedékjogi kérelmet alapesetben a menekültügyi hatóság előtt személyesen, kizárólag a határon lévő tranzitzónában lehet benyújtani, a menedékkérőnek pedig a kérelme jogerős elbírálásáig ott kell várakoznia. Visszatérve a népszavazáshoz, melyen a kérdés így hangzott:

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

Válaszok a következő arányban érkeztek a feltett kérdésre: 2016. 10. 06-án, csütörtök este, a levélszavazatok összeszámolása után az Nemzeti Választási Iroda 3,36 millió nem és 56 ezer igen szavazatot publikált, mint a népszavazás előzetes, végleges eredménye. Ez azt jelenti, hogy az összes választópolgár 41,31 százaléka szavazott érvényesen, míg érvénytelenül 225.099-en, ami 6,17 százalékot jelent, adta hírül többek között az inforadio.hu is. Elsősorban ennek a népszavazásnak az apropóján gondoltam, hogy írok a migrációs válságról.

Hogyan is jutottunk el az október 2-ai népszavazásig?

2015. április 20-ai Guardian cikkben olvasható, hogy a publikálás előtti hétvégén történt hajóbaleset (április 18-án, szombaton hagyta el a menekültek/bevándorlók hajója Tripolit) áldozatainak száma 800-ra emelkedett, hivatkozott az ENSZ-re az angol lap. Az áldozatok között található szír, tunéziai, eritreai, szomáliai és bangladesi is. (A tragikus hétvége után a New York Times videót is közzétett.) Tetézve az eseményeket április 20-án Rodosz partjainál zátonyra futott egy hajó, három halálos áldozatot követelve, a halálos áldozatok között egy gyermek volt. A vízből sikerült 80 ember kimenteni. Erről az eseményről szintén a Guardian tett közzé egy képet:

Az IOM (International Organization for Migration) szomorú statisztikájából megtudhatjuk, hogy 2015-ben 3.771 migráns lelte halálát a Földközi tengeren, világviszonylatban ez a szám 5.350. 2015 évében 1.004.356 ember próbált Európába menekülni/bejutni. Az IOM egy TOP10-es listát is közzétett a “küldő” országokra vonatkozóan. Ebből az derül ki, hogy Szíriából majdnem 1/4 millióan keltek útra, míg a második helyet Afganisztán foglalja el, majd Irak, Irán, Pakisztán, Palesztina, Szomália és a többi ország következik.

Az Európai Unió szerepe

Ezekről a statisztikákról az Európai Tanácsnak még nem volt tudomása 2015. április 23-án, azonban a kormány- és államfők az események után azonnal részt vettek egy rendkívüli ülésen, amely ülés nyilatkozatából (EUCO 18/15) a következők derülnek ki, zanzásítva: 1) a legsürgetőbb feladat annak megelőzése, hogy még többen leljék halálukat a tengeren 2) küzdelem az embercsempészek ellen 3) Uniós jelenlét erősítése a Földközi-tengeren 4) illegális migrációs áramlások megakadályozása (például támogatások nyújtása Szudánnak, Nigernek, Malinak stb. abból a célból, hogy jobban ellenőrizzék utaikat, határaikat) 5) Törökországgal való együttmüködés megerősítése 6) engedély nélküli migránsok a származási vagy tranzitországba visszafogadásának az elősegítése 7) tagállamok egymás iránti szolidaritása és közös felelősségvállalás. Véleményem szerint magyar népszavazás szempontjából az utóbbinak volt igazán jelentősége.

Időrendben a Bizottság következik és az úgy nevezett első implementációs csomag. Ennek a csomagnak része az EU migrációs stragégiája, a COM(2015) 240, amely 2015. május 13-án került nyilvánosságra. Ekkor még elsősorban az említett Földközi-tengeri halálesetek motiválták az EU-s gépezetet, így az azonnali intézkedéseket tartották a legfontosabbnak, aminek része az életmentés a tengeren. Ehhez kapcsolódik hangzatos nevű Triton és Poszeidon közös műveletek büdzséjének triplázása. A művelet egyrészt a migráns életek megmentését, másrészt határrendészeti teendők ellátását szolgálja. Azonnali intézkedés az embercsempész szervezetek célba vétele (hajók azonosítása, megsemmisítése). Már ebben a fázisban felmerült az úgynevezett áthelyezés fogalma, illetve a krízis esetén életbe lépő ideiglenes elosztási mechanizmusé - feltételezésem szerint ezt nevezzük kvótának - megalkotása is. Ez az elosztási mechanizmus egy kulcs alapján történne, amely kulcs figyelembe veszi a GDP-t, lakosság méretét, munkanélküliségi rátát, korábbi menedékkérők és letelepők számát. Bár ideiglenes intérkedésről van szó, a következőt olvashatjuk:

Ez a lépés a tartós megoldás előfeltétele. Az EU-nak állandó rendszerre van szüksége ahhoz, hogy megossza a nagyszámú menekülttel és menedékkérővel kapcsolatos felelősséget a tagállamok között.

Az áthelyezés után a letelepítésről értekezik a bizottsági javaslat:

“A már uniós területen lévő személyek áthelyezése mellett az EU-nak az is feladata, hogy kivegye a részét az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek megsegítéséből.” - majd így folytatódik a javaslat, megfedve bizonyos (de konkrétan nem megnevezett) országokat: “Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala támogatta azt a célkitűzést, hogy 2020-ig évente 20 000 személy számára biztosítanak letelepedést az EU-n belül. Egyes tagállamok már eddig is jelentős mértékben hozzájárultak az általános letelepítési erőfeszítésekhez. Mások azonban semmit sem kínálnak”

Az EU migrációs stratégiájának mellékletéből kiderül, hogy mi a különbség áthelyezés és letelepítés között: Áthelyezés alatt az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyek tagállamok közötti elosztása értendő, míg letelepítés alatt az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló, a lakóhelyüket egyénileg elhagyni kényszerült személyek átszállítása értendő valamely harmadik országból egy uniós tagállamba az ENSZ menekültügyi főbiztosának kérelmére. Az írásomban nagyrészt az áthelyezéssel, a letelepítéssel és a később majd említett dublini rendszer reformjával foglalkozom, bár ezek mellett még számos egyéb a migrációhoz kapcsolódó kérdéssel foglalkozott az EU.

Többek között az áthelyezés és letelepítés mellett szó volt még harmadik országok megsegítéséről regionális fejlesztési és védelmi programok által (Észak-Afrika, Afrika szarva, Közel-Kelet), erre 2015/2016-ra 30 millió eurót tervez rendelkezésre bocsátani a bizottság, bár ezután már azt olvashatjuk, hogy a szíriai konfliktus folyamatos kezelése már 3,6 milliárd eurót emésztett fel, mint humanitárius, fejlesztési és stabilizációs segítségnyújtás.

Ha már a milliós összegeknél tartunk, azt is megtudhatjuk, hogy Törökország 2014 eleje óta 79 millió euróhoz jutott hozzá a jelentés napjáig, hogy ezzel segítse az EU Törökország erőfeszítéseit a csempészútvonalak felszámolásában és menekültrendszerére nehezedő nyomás kezelésében. Megemlítendő még a visszatérés problémája: “viszonylag kevés kiutasítási határozat kerül végrehajtásra – a 2013-ban kiadott kiutasítási határozatoknak mindössze 39,2%-a esetében került sor tényleges végrehajtásra”. Ebből a szempontból fontos az együttműködés a harmadik országokkal, hogy visszafogadási kötelezettségüknek eleget tegyenek. A javaslatban olvashatjuk, hogy 600.000 ember nyújtott be menedékjog iránti kérelmet 2014-ben az Unióban, ennek pedig 55%-ban elutasítás lett az eredménye. További megállapítás, hogy ezeknek a kérelmeknek a 72%-át öt tagállam kezelte. A III.4-es pontban már a jogszerű-szükségszerű migrációról is szó esik, elsősorban annak munkaerőpiaci hatásairól, kiemelve a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokat: tudomány, technológia, műszaki tudomány, egészségügyi ellátás, illetve, hogy migráció nélkül 17,5 millióval fog csökkenni Európa lakossága a következő 10 évben.

A javaslat végén található mellékletben megtalálhatjuk, hogy milyen kulcsok tartoznak a különböző EU tagokhoz, Magyarország esetén ez 1,79% az áthelyezéshez kapcsolódóan, míg a letelepítés esetén 1,53%, ami ezt jelenti, hogy az említett 20.000 ember esetén 307 fő befogadását kellene vállalnia országunknak 2020-ig évente.

A migrációs stratégia megfogalmazása után 2015. május 27-én tanácsi határozatra tett javaslatot a Bizottság COM(2015) 286 néven, ami ha jól értelmezem a 2015/0125 (NLE) nevű jogalkotási folyamatnak (procedure) része. Ez lesz majd az alapja a szeptember 14-ei tanácsi határozatnak; de ne szaladjunk ennyire előre. A javaslat címe: “A Tanács határozata a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról”. A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikkének (3) bekezdésére hivatkozik, ami szükséghelyzeti rendszer aktivizálásra vonatkozik. Ez a cikk a következőt tartalmazza:

(3) Ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz.

Itt a jogalkotási folyamatról is pontos képet kapunk. A Tanács intézkedéseket fogadhat el a Bizottság javaslata alapján az Európai Parlamenttel való konzultációt követően. A javaslat kitér arra, hogy az ideiglenes intézkedések az úgynevezett Dublini rendelettől való időszakos eltérést tennék lehetővé. A Dublini rendelet szerint annak az országnak kell a harmadik országból érkező személy kérelmét elbírálni, amelynek területére belépett (tehát legtöbb esetben Olaszország vagy Görögország). A javaslat szerint azonban a két mediterrán ország átadná bizonyos számú kérelmek elbírálását az EU egyéb országainak; Olaszország esetén 24.000, míg Görögország esetében 16.000 áthelyezésről beszélhetünk, tehát összesen 40.000 ember kérelmét bírálná más uniós tagállam és nem az, ahol a bevándorló először az Unió területére lépett. Az EU pénzügyi segítséget is nyújtana a fogadó tagállamnak: “az áttelepítés helye szerinti tagállamok 6.000 EUR átalányösszegben részesülnek minden olyan nemzetközi védelmet kérelmező után, akit e határozat alapján telepítenek át Olaszországból és Görögországból.” Ez a javaslat összesen 240.000.000 EUR további kiadást jelent az uniós költségvetés számára. A javaslat szerint egyébként Olaszország és Görögország köteles lesz egy tervet bemutatni menekültügyi rendszerének javítása érdekében. A javaslat mellékletében található, hogy melyik országban milyen arányban kellene kivennie a részét a szolidaritásból. Magyarországnak a 24.000 Olaszországban európai földre lépő kérelmezőből 496-ot kellene átvennie, tehát a kérelmét elbírálnia és adott esetben menekültstátuszt adni a kérelmezőnek. Görögországból 331 kérelmet kellene átvenni/vizsgálni. Ez valószínűleg meg is valósulna, hiszen olyan emberek lennének az áthelyezési mechanizmus alanyai, akik nagy valószínűséggel menekülstátuszt kaphatnak, mivel vagy Szíriából vagy Eritreából érkeztek.

Szintén az első implementációs csomag része a C(2015) 3560 bizottsági ajánlás, melynek dátuma 2015. június 8. Ez az ajánlás egy kísérleti letelepítési projekt, amelyben védelemre jogosultak vehetnek részt. A mellékletben itt is megtalálhatjuk, hogy a 20.000 harmadik országból letelepített menedékkérőből mennyit kellene Magyarországnak befogadnia. Az elosztási kulcs 1,53%, ami 357 ember jelent. A migrációs stratégiában már megfogalmazott letelepítés “ügyét” ez a javaslat viszi tovább, tehát a migrációs stratégia ebből a szempontból itt kettévált - ahogy nagyon sok részre vált még, de ahogy említettem, az ujjlenyomatrendszer fejlesztéseit, az embercsempészek elleni küzdelem és a határvédelmi intézkedések nagyrészét figyelmen kívül hagytam és csak a menedékkérelmekre koncentráltam.

Miután az EU stratégiai egysége kiadta a direktívát, a Bizottság pedig javaslattal és ajánlással állt elő itt volt az ideje, hogy összeüljön a Bel- és Igazságügyi Tanács, ezt pedig 2015. június 16-án tette meg; igaz ezen az összejövetelen még számos más kérdéssel is foglalkozott a migráció mellett, ugyanakkor a napirendi pontok között szerepel az április 23-ai rendkívüli ülés konklúzióinak megvitatása. Erről az ülésről konkrétumot nehezen találni, inkább csak pozitív visszacsatolást.

„A mai napon a delegációk megállapodtak abban, hogy segítséget kell nyújtanunk azoknak a leginkább érintett tagállamoknak, amelyekre a legnagyobb migrációs nyomás nehezedik.” - mondta a lett belügyminiszeter, majd így folytatta: “Be kell látnunk azonban, hogy a menedékkérők áttelepítéséről szóló bizottsági javaslatok részleteivel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. További munkára van szükség egy olyan megállapodás létrejöttéhez, amelyet a gyakorlatban is végre lehet hajtani.”

Megint az Európai Tanács ragadta magához a kezdeményezést (a dátum 2015. június 26.) Ezen az ülésen már több konkrétum is elhangzott, ezeket az EUCO 22/15 dokumentum tartalmazza. Többek között az alábbi következtetéseket olvashatjuk:

• két év alatt 40 000 nyilvánvalóan nemzetközi védelemre szoruló személy ideiglenes és rendkívüli áttelepítése a leginkább érintett tagállamokból – Olaszországból és Görögországból – más tagállamokba, valamennyi tagállam részvételével
• Ezután a rendőrség, határőrség és az EASO (European Asylum Support Office) fontosságáról és megerősítéséről olvashatunk, a következő pont pedig:
• a tagállamok sajátos helyzetének figyelembevételével megállapodás arról, hogy valamennyi tagállam részt vesz – többek között többoldalú és nemzeti programokon keresztül – 20 000 lakóhelyét elhagyni kényszerülő, nyilvánvalóan nemzetközi védelemre szoruló személy letelepítésében.
• A dokumentum kitér az irreguláris migránsok visszaküldésére is. Például: 1) Párbeszéd a főbb származási országokkal. 2) Visszaküldési kötelezettség végrehajtásának ellenőrzése 3) Visszafogadási megállapodások megkötése

Úgy gondolom, hogy ez egyfajta próbája a megújuló dublini rendszernek; egyrészt segítjük az EU-s frontországokat, másrészt rendelkezünk 20.000 ember szétosztásáról valamilyen képlet alapján és ha ez működik, akkor adott esetben nagyobb számban való alkamazása a jövőben.

2015. július 20-án újfent összeült a Bel- és Igazságügyi Tanács (itt található egy roppant izgalmas, 2,5 órás videó arról, hogy érkeznek meg a résztvevők) a cél továbbra is Görögország és Olaszország megsegítése és tehermentesítése volt. A főbb eredmények között következő olvasható:

“A Tanács keretében ülésező tagállamok képviselői egyhangúlag megállapodtak 32 256 áttelepítendő személy elosztásáról, és erről állásfoglalást fogadtak el. A miniszterek vállalták, hogy 2015 végéig a fennmaradó 7 744 személy elosztásáról is megállapodnak.”

“A Tanács hivatalosan is elfogadja a határozatot, amint az Európai Parlament – várhatóan szeptemberben – véleményt nyilvánít. “

A fent olvasható 40 ezer ember áthelyezése volt az egyik fő téma (relocation), a másik pedig az úgynevezett resettlement. Erről a következő olvasható a linkelt dokumentumban:

“Ezenfelül a tagállamok következtetéseket fogadtak el 22 504 lakóhelyét elhagyni kényszerülő, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy multilaterális és nemzeti mechanizmusok révén történő letelepítéséről.”

Ha megnézzük a mellékletet, láthatjuk, hogy itt Magyarország neve mellett mindkét esetben nulla szerepel, tehát ebben a pillanatban a tervezet szerint nem keletkezett volna kötelezettségünk, bár a májusi ajánlás szerint még Magyarországnak is át kellett volna kérelmek elbírálást. Országunk kötelezettségei rugalmasan alakultak, ezt a későbbiekben is megfigyelhetjük.

2015 ősze

2015 szeptembere volt a migrációs válság csúcspontja, legalábbis a Welt cikkéből ez derül, melyet több magyar portál is szemlézett. A cikk szerint Angela Merkel hajlandó lett volna lezárni a német határt, de ezért senki nem vállalta volna a felelősséget. Németország felsővezetői megegyeztek a német határ lezárásáról, azonban szeptember 13-án a belügy munkatársai jogi akadályokat láttak, bár ebben a kérdésben a jogászok között vita alakult ki és voltak, akik jogszerűnek ítélték a határ lezárását. A vitát végül a belügyminiszter döntötte el, aki szerint egy esetleges bírósági eljárásban nem lehet majd megvédeni a határ lezárásáról szóló döntést. Ez a hír a 2017 szeptemberében tartandó német szövetségi választás előtt jelent meg, így fűződhet hozzá politikai érdek a megjelentetés időpontjához és tartalmához is. Azt mindenesetre biztosra vehetjük, hogy 2015 ősze volt a legkritikusabb időpont a migrációs válság szempontjából, ezt pedig az EU-s vezetők sem hagyhatták figyelmen kívül.

Az EU szeptember 9-én elfogadott és 2017 elejéig el nem fogadott intézkedései

Szeptember 9-én a Bizottság egy újabb tervezettel állt elő, az úgynevezett második implementációs csomaggal. Ennek a csomagnak is több része van, köztük szerepel a visszatérési politika: 2014-es statisztika szerint az irreguláris migránsok kevesebb, mint 40%-a hagyta el az uniót, így az EU-s polgárok nem bíznak a menekültügyi rendszerben - ahogy olvashattunk, ez a szám 2013-ban is 40% alatt volt -. Az EU kidolgozott egy úgynevezett Return Handbookot is és elhatározta, hogy az irreguláris migránsok ügyében erőteljesebben lép fel a közel jövőben (ezt láthatjuk Merkel megváltozott politikájában is):

...amennyiben az adott személy nem hajlandó hazatérni, a tagállamoknak végre kell hajtatniuk a visszatérést, akár kényszerítő módszerek, például őrizetbe vétel alkalmazásával is.

A csomag tartalmazza továbbá a szolidaritási rendszer kialakítását és átalakítja az áthelyezési számokat is. Görögországból már 50.400 főt kellene áthelyezni a javaslat szerint és megjelent Magyarország is, mint segítségre szoruló ország, ahonnan 54.000 ember kerülhetne áthelyezésre. A javaslat szerint tehát már nem hogy kötelezettségünk nincs, de inkább követelésünk lehetne.

A következő tanácsi ülésre szeptember 14-én került sor, természetesen a Bel- és Igazságügyi Tanács tagjai gyűltek össze. A megbeszélés eredményéről foglalkozó oldal azt írja, hogy a Tanács határozatot fogadott el még a 2015/0125/NLE eljárás keretében, tehát a május 27-én a Bizottság által javasolt határozatról van szó. Úgy is mondhatnánk, hogy új folyamatok indultak el, de a régiek nem kerültek még lezárásra. Az elfogadott határozatban a következőket olvashatjuk:

A mechanizmus keretében 40 000 olyan személy áthelyezésére kerül majd sor, akik egyértelműen nemzetközi védelemre szorulnak, és akik 2015. augusztus 15. és 2017. szeptember 16. között érkeztek vagy érkeznek az említett tagállamok területére.” - mindenképpem megemlítendő, hogy a átvállalt menedékkérők esetén támogatás is jár: “A mechanizmusban részt vevő tagállamok minden egyes áthelyezett személy tekintetében 6 000 EUR átalányösszegű támogatásban részesülnek majd.

A 2015/1523 határozat 33-as bekezdése kitér a másodlagos mozgásra is, ami minden bizonnyal arra vonatkozik, hogy a Magyarországra vagy egyéb államba áthelyezett menekült ne menjen tovább egyéb tagállamokba.

“...hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők részére – kizárólag természetbeni juttatás formájában – biztosítsák a befogadás anyagi feltételeit, ezen belül a lakhatást, élelmiszert és ruházatot, továbbá adott esetben biztosítsák, hogy a kérelmezőket közvetlenül adják át az áthelyezési céltagállamnak.” továbbá: “amennyiben nem állnak fenn nyomós humanitárius okok, a tagállamok ne állítsanak ki a kérelmezők részére nemzeti úti okmányokat, és ne nyújtsanak számukra olyan (például pénzügyi) ösztönzőket, amelyek elősegíthetnék a más tagállamokba történő szabálytalan továbbu­ tazásukat.”

A másodlagos mozgás megtörténte esetén a menekültet vissza kell szállítani a számára kijelölt országba. Bevallom - mégha jogszabályi szinten ez jól is hangzik - azért erősen szkeptikus vagyok a megvalósíthatóságot illetően. A másodlagos mozgás pedig központi kérdés, ennek megakadályozása és kezelése nélkül az egész áthelyezési mechanizmus összedőlhet. Véleményem szerint a másodlagos mozgás fenállása esetén a menedékkérő kiutasítása lenne a megfelelő megoldás, mindazonáltal a szociális segélyeket csak a befogadó ország folyosíthat, ami motiválhatja a menedék kérelmezőt, hogy a befogadó országban maradjon. További döntés, amely a maradást segíti, hogy a családok - természetesen - ugyanazon országba kerülnek, akik így a másodmozgásban már kevesbé motiváltak. A határozat Szeptember 15-én lett kihírdetve az Európai Unió lapjában, így egy nappal ezután, szeptember 16-én lépett hatályba.

Eddig kevés szó esett az Európai Parlamentről, de a fenti határozatról a parlament is szavazott szeptember 9-én, 693-an vettek részt a szavazáson és 498-an (72%) szavaztak az elfogadás mellett és 158-an ellene (27%) - emellé társul még 37 fő tartozkodása. Magyarország részéről megszavazta a bal oldal - Jávor Benedektől Szanyi Tiborig - és elutasította a jobb oldal - Morvai Krisztinától Deutsch Tamásig -; Kovács Béla nem jelent meg, Szájer József pedig jelen volt, de nem szavazott. Érdekes megnézni, hogy Németország képviselői pártállástól és frakciótól függetlenül megszavazták a javaslatot, a 90 jelen lévő képviselő közül 86 szavazott az elfogadásra. Tehát Szeptember 16-tól volt egy érvényben lévő határozat, amit elfogadott a Tanács és a Parlament is, azonban nem kellett sokat várni, hogy újabb határozatról szülessen döntés.

Ez a következő határozat a 2015/1601-os rendelkezés, amelyről a parlament 2015.09.17-én szavazott. Ebben az időszakban még azt gondolhattuk, hogy felgyorsulnak az események, de aztán csalódnunk kellett, ahogy később meglátjuk. Visszatérve a szavazás eredményéhez, Magyarország részéről 3 ember szavazott mellette, 4 ellene, 13 képviselő pedig távol volt (erről sajnos nem találtam információt, hogy mégis miért volt távol ilyen sok képviselő). A parlament a határozat szövegét 68%-kal elfogadta, így a Tanácson volt a sor, amely jogintézmény szeptember 22-én ült össze.

Több, mint érdekes, hogy a Bizottság javaslatában még szerepelt Magyarország, mint megsegítésre szoruló ország - a mellékletben olvasható is volt, hogy milyen számban kellene más EU-s országnak átvenniük Magyarországon regisztrált vélt menekülteket -, de a végül elfogadott határozatban már csak Olaszország és Görögország szerepelt - kérdéses, hogy ez miért történt így -, viszont megmaradt az áthelyezettek száma (120.000 fő). Ha megnézzük a már elfogadott dokumentum mellékletét, akkor pedig már azt is láthatjuk, hogy Magyarországnak 306-ot főt kellene átvennie Olaszországból és 988 főt Görögországból. Ebben a pillanatban 66.000 emberről rendelkezett ez a határozat, a “maradék” 54.000 főt 2016. Szeptember 26-tól kellett volna szétosztani az országok között. A VoteWatch honlapján a tanácsi szavazást is meg lehet tekinteni, 23-an szavaztak a határozat elfogadása mellett, 4-en ellene, köztük Pintér Sándor. Ebben a pillanatban Jean Asselborn még meglehetősen optimista volt:

„A Tanácson belül létrejött megállapodást nagyon jelentős, a Szerződésekben előírtat jóval meghaladó többség támogatta. A ma elfogadott határozat arra emlékeztet bennünket, hogy az Európai Unió nem csak a tagállamok közötti szolidaritásra, hanem a védelemre szoruló emberek iránti szolidaritásra is épül.”

Jelen esetben az EU országai az áthelyezésről, tehát Görögország és Olaszország megsegítéséről tudtak megegyezni. Ugyanakkor a második implementációs csomag része a dublini rendszer reformja is, amit 2017 elejéig sem sikerült dűlőre jutni. Az Eur Lex honlapja szerint 9-szer vitatták meg ezt a javaslatot, 2015 szeptember 14-től 2016 július 29-ig. A szeptember 14-ei ülésről már esett szó, ezután október 8-án és 9-én ülésezett a testület, ahol “csak” következtetéseket fogalmaztak meg. A következtetések nagy része a visszaküldés hatékonyságának a fontosságára hívja fel a figyelmet, illetve a Frontex-szel való együttműködésre.

“A schengeni rendszer jövője az uniós külső határok hiteles és hatékony ellenőrzésétől függ. Ez különösen fontos prioritást jelent az átfogó európai migrációs stratégiában” - jelentette ki Jean Asselborn.

Térjünk vissza a ritkábban említett Európai Tanácshoz, amelyben Magyarországot Orbán Viktor képviseli. A testület nem hivatalos ülésének időpontja szeptember 23. Ennek az összejövetelnek célja már azonnali intézkedésekről való döntés volt, illetve az EU külső határainak a megvédésének megerősítése. Véleményem szerint a legfontosabb következtetés Törökországgal kapcsolatos: “valamennyi szinten meg kell erősíteni az együttműködést és a párbeszédet Törökországgal”. Felmerül még, hogy támogatni kell a frontországokat az uniós fogadóállomások (hotspot) létrehozásában. Lásd a 2016-os berlini Arany Medve győztesét, szerintem a tavalyi év legjobb filmjét, a Fuocoammarét. A film helyszínét adó Lampedusán jött létre az első migrációkezelési támogató csoport.

Rövid időn belül összeült másodszor is az Európai Tanács (október 15.), mely ülés következtetései a Bizottság által kiadott október 14-én kiadott közleményére hivatkoznak. A közlemény statisztikával kezdődik:

Az év első kilenc hónapjában több mint 710 000 embert – menekültek, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és más migránsok – érkezett Európába, és ez a tendencia folytatódni látszik.

A közleményben olvashatjuk, hogy 160 000, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy áthelyezésére szükség van, a Tanács egyszer 40.000, majd 120.000 személy áthelyézéséről döntőtt szeptemberben. Olvasható, hogy a tagállamok küldjenek összekötő tisztviselőket a front országokba, ezt 22 tagállam meg is tette, Magyarország azonban nincs köztük. Az első áthelyezésre 2015. október 9-én került sor, Rómából repült 19 eritreai személy Svédországba. A közlemény felkéri a tagállamokat, hogy az év végéig juttassák el a Bizottság részére, hogy hány személyt fognak áthelyezni. A Bizottság költségvetés-módosítást is javasolt; 2015-re és 2016-ra vonatkozó további 1,7 milliárd EUR-ral emelje a menekültügyi válság kezelésére szánt pénzügyi forrásokat, amely források így már 9,2 milliárd eurót tesznek ki. Továbbá kiemeli a közlemény az ujjlenyomat vétel fontosságát és a másodlagos migráció kivédésének fontosságát. A már említett hotspotokról is olvashatunk:

...migrációs csomópontokra kiküldött migrációkezelési támogató csoportokat alkalmaznak abból a célból, hogy segítséget nyújtsanak a legintenzívebb nyomás alatt álló tagállamoknak kötelezettségeik és feladataik teljesítéséhez.

Eddig nem volt szó a magyar határról, itt azonban már olvashatunk az EU véleményéről a határzárakról:

“Több tagállam a közelmúltban a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex alapján élt a határellenőrzés ideiglenes visszaállításának lehetőségével. Ez rendkívüli válsághelyzetekben lehet indokolt, különösen egy adott tagállam közrendjét és belső biztonságát fenyegető komoly veszély esetén. Azonban semmilyen esetben sem jelenthet többet a helyzet stabilizálódását megelőző, rövidtávú intézkedésnél.”

Visszatérve a következtetésekre, a vezetők számba vették a politikai irányvonalat és prioritásokat az ülés során, üdvözölték az EU–Törökország közös cselekvési tervet és a az EU külső határainak megerősítését. Szíriával kapcsolatban a következő mondatot olvashatjuk a következtetések között:

A konfliktus 250 000 halálos áldozatáért és azért, hogy több millióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket, elsősorban az Aszad-rezsimet terheli a felelősség.

Az ülést Donald Tusk szavainak idézésével zárom:

Ha nem sikerül emberséges és hatékony megoldásokat találnunk, akkor mások fognak embertelen, nacionalista és európainak nem nevezhető megoldásokkal előállni.

November 11 és 12-én már nem egy nemzetközi találkozóra is sor került, ez az ún. valettai csúcstalálkozó, ahova afrikai állam- és kormányfők is meghívást kaptak. Az ülés során kidolgoztak egy 16 lépést tartalmazó cselekvési tervet. Szeretnék elérni a vezetők, hogy az irreguláris migráció mögött meghúzódó okokra választ kapjanak, a migráció által érintett afrikai országok megsegítése (gazdasági, jogi és politikai fejleszétse), is szóba kerül, ugyanúgy, ahogy az afrikai háborús konfliktusok kezelése. A reguláris migránsok esetén az intézmények és ügynökségek közötti együttműködést emelik ki, illetve felhívja a figyelmet a menekültek védelmére is. A már sokat emlegetett embercsempészet és illegális migráció ellen is szót emelnek ismét, ahogy a visszaküldés fontosságára. Ezeket a terveket erősíti meg a november 12-ei európai tanácsi gyűlés. Olyan súlyos kiejelntések is elhangzanak, mint a következő (ismét Donald Tusk szavai):

Senkinek se legyenek kétségei: Schengen jövője forog kockán, az időnk pedig fogy.

A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az állam- és kormányfők vették a kezükbe az irányítást és 2015 őszén a Bel- és Igazságiüggyel foglalkozó személyek helyett, a legfőbb személyek ültek össze egyre nagyobb rendszerességel, történt ez december 17 és 18-án. Az ülés alapját egy elnökségi jelentés jelentette. A még júliusban meghatározott 22.000 ember betelepítése lassan halad, 600 ember betelepítésére került sor. 160.000 fő áttelepítése még kiábrándítóbb, 184 ember lett áthelyezve december 15-ig. A 11 tervezett hotspotból 2 működik eddig az időpontig. Az EU-Törökország egyezmény után napi 5-6ezerről 4ezerre csökkent a Törökországból Görögországba érkezett migránsok száma.

Így nézett ki a migrációs krízis legnehezebb időszaka, 2015 után konszolidálás következett be, legalábbis a balkáni útvonalon mindenképpen, a figyelem középpontja a Földközi-tengerre került.