A Republikon Intézet hozta nyilvánosságra a mai napon az Esélyes jelöltek című elemzését. A cím nem árul zsákbamacskát, az esélyes jelöltekről van benne szó! Emiatt gondoltam én is, hogy a 2014-es adatokat figyelembe véve megnézem, hogy mely körzetekben lehet esélye a nem Fideszes jelöltnek és ki lehet a kihívó.
Ady Endre 140 éve született (1877. november 22.), a híres újságíróról és költőről sajnos kevés lap emlékezett meg (az Indexnél, az Origonál és a 444-nél nem találtam semmit, a 24.hu-n Karafiáth Orsolya írt az évforduló kapcsán). Vágó Gábor írása a Mércén jelent meg, nem sokkal utána Tamás Gáspár Miklós is írt Adyról "Ady és a két meggyőződésű emberek" címmel. TGM politikai értékekben távol áll tőlem, ettől függetlenül gyakran idézek tőle, véleményem szerint gondolataira érdemes odafigyelni. TGM írásában a következő Ady citátumot olvashatjuk, melynél szomorúbb sorokat aligha olvashatnánk a jövőre (a múltra és a jelenre) nézve:
Követeljük a legteljesebb demokráciát, ordítjuk az általános, titkos és egyenlő választás-jog elvét becsületesen, mártírosan, holott századokkal nálunk előbb járó kultúrtársadalmak eredményei már elvették titokban minden gusztusunkat.
Majd rögtön ezt írja Tamás Gáspár Miklós:
Pontosan.
E tekintetben semmi nem változott, ugyanott tipródunk, mint a régi századforduló magyar radikálisai, nyugatosai és szocialistái, az akkori modernek.
Adytól rengeteg megtudhatunk korunk politikai motivációról és komplex társadalomrendszerünkről is. Ahogy TGM írja:
Hiszünk mi „Európában”? Csudákat. Szembenállunk azért a magyar reakció örök Európa-ellenességével? Hát persze.
(...)
Igen, nem hiszünk a polgári demokráciában, közben védjük – haláltusája közben is – a polgári demokráciát, holott persze nem róla álmodunk, hanem egészen másról. Tisztességes dolog ez?
Nehéz kérdés.
Zárja sorait a filozófus. A polgári demokratáknak van még miről álmodniuk? - ezt már kérdezem én.
Tegnap részt vettem a Budai Liberális Klub "Szabad(?) választások, pártállami feltételek" nevezetű rendezvényén, amin jelent volt Mirkóczki Ádám (Jobbik), Soproni Tamás (Momentum), Szigetvári Viktor (Együtt) és Ungár Péter (LMP). A résztvevők megvitatták a 2018-as választás kérdéseit, emiatt jutott eszembe, hogy egy bejegyzést szenteljek én is a választásoknak és elsősorban az összefogás kérdésének.
Elhunyt Chuck Mosley, a Faith No More egykori énekese, ma reggel közölte a hírt a zoom.hu. Mosley az első két FNM lemezen énekelt, majd Mike Patton váltotta a zenekar élén. Ebből az időszakból az én személyes kedvencem a We Care a Lot, a zenekar első albumának címadó dala.
A szám azokat a "pózer popsztárokat" parodizálja, akik a 80-as években álltak színpadra olyan rendezvényeken, mint a Live Aid koncert 1985-ben, de gondolhatunk ebből a korszakból akár We Are the Worldre is. A szarkazmustól függetlenül a refrén sora egyszerű, nagyon találó:
It's a dirty job but someones gotta do it
Hát nézzétek, ez mindenkorra áll:
Akárhogy kerteljetek, csak kimondom én
Előbb a has jön, aztán a morál.
Mikor lesz, hogy az éhező levághat
A nagy kenyérből egy kis részt magának?
Részlet Bertold Brecht: Koldusoperájából.
Grátisz klasszikus idézet ugyancsak az említett műből:
Mit számít egy bankrablás egy bankalapítással szemben?
Az előbb a has, aztán a morál citátum az eheti HVG számban hangzott el a Kornai Jánossal készített interjúban.
A csöndet nem lehet cenzúrázni, nem lehet elárulni, nem lehet promóciós termékbemutatókon ajnározni, nem lehet félremagyarázni, meghamisítani, megrágalmazni, szédelgően földicsérni. Nem is igaz már, hogy honfitársaink semmiben se bíznak. Nem. A semmiben bíznak csak.
Tamás Gáspár Miklós írása a magyarországi közéletről, mely a hvg honlapján jelent meg.
2017. október 5-én volt a Szárnyas fejvadász 2049 magyarországi bemutatója, a folytatás megtekintése előtt azonban újranéztem az első részt, emiatt ástam bele magam a film világába és a hozzá kapcsolódó elméletekbe. Bár eddig inkább politikai témákról írtam, a következőkben előfordulhatnak hasonló témájú bejegyzések is. Ridley Scott 1982-es filmje a film noirt és a sci-fit elegyíti egy olyan történetben, amely tulajdonképpen azt az ezer éves kérdést teszi fel, hogy mit jelent embernek lenni. Ez a cikk ihlette meg Judith Baradot is, aki gondolatait a „Szárnyas fejvadász és Sartre – Az emberiség határaiban” írta le. Írásom nagyrészt Judith Barad gondolataiból táplálkozik, kiegészítve egyéb koncepciókkal. A bejegyzés megértése a filmek megtekintése nélkül nehéz feladat lehet, illetve a komoly spoilerekre is szeretném felhívni a figyelmet.
A nemrég elindított gazdasági portál, a G7 írt egy cikket arról, hogy tavaly harminc százalékkal megvágták a kutatásra fordított állami forrásokat. Cikkükbe az OECD ábráját is beszúrták, amelyen látható, hogy Magyarország a 4. decilisbe tartozik a K+F költések rangsorában, a legtöbbet Izrael, Dél-Korea, Svájc és Japán szánnak kutatás és fejlesztésre a GDP arányában
Az Élet és Irodalom Mizsei Kálmánnal, az ENSZ volt főtitkárhelyettesével készített egy interjút, melyben Magyarország eurózónához való csatlakozását lehetőségeit vizsgálja. A következőben ebből az interjúból szemezgettem pár részletet.
Arra a kérdésre, hogy az euro politikai vagy gazdasági eszköz-e, az a válasz érkezett, hogy mindkettő, illetve hozzátette Mizsei Kálmán, hogy:
Az én elemzésem summázata az, hogy mind politikailag, mind gazdaságilag rendkívül fontos, hogy Magyarország visszatérjen az Európai Unió főáramába.
Hova tarozunk?
… a Bécsi Összehasonlító Gazdaságkutató Intézet (WIIW) kutatásai is bizonyítják, a kelet-európai országok – és közöttük Magyarország is, bár kicsit kevésbé – ahhoz a gazdasági térséghez tartoznak, amelynek a német ipar jelenti a központját, és amely megy előre. Szemben a dél-európai országokkal, ahol a mienknél súlyosabb versenyképességi hiányok vannak, a legextrémebb példa erre Görögország. Magyarország ezek alapján – és a formális kritériumok teljesítése okán is – akár már holnap kérheti a felvételét az európai monetáris rendszerbe, az ERM2-be, hogy egy feltehetően kétéves várakozási időszak után teljes jogú tagjává váljon az euróövezetnek.
Mi várható 2020 után?
2020 után a pénzek elosztásában két szempont az eddigieknél sokkal fontosabb szerepet fog játszani: az egyik a mind gyorsabban és erőteljesebben integrálódó eurózónához való tartozás, a másik az európai ügyészséghez való csatlakozás. Amit én szintén nagyon fontosnak tartok.
Az interjúalany kelet szakértő is, megosztotta az olvasókkal Ukrajnával kapcsolatos gondolatait is.
Tehát számunkra Ukrajna rendkívül fontos ország, és ezt Orbán Viktor is tudja, nem véletlenül mondta korábban, hogy abból jó sosem származott, ha Magyarország szomszédos volt Oroszországgal. Ezért is támogatta Magyarország uniós tagországként Ukrajna és az EU közötti társulási szerződést és ennek keretében a vízummentességet, hiszen ezek mind hozzájárulnak Ukrajna európai orientációjához és sikeréhez.
Valamikor az elmúlt 7 évben - látván az előző 20 év kudarcát - Orbán Viktor eldöntötte, hogy adjuk fel, hogy nem tudunk felzárkózni, hogy az, ami a szlovákoknak, a cseheknek, a lengyeleknek és a románoknak sikerülni látszik, nekünk nem fog összejönni, hogy az ő feladata felkészíteni az országot ennek az óriási, történelmileg is egyedülálló, tragikus állapotnak - a Szent István-i álom végleges meghiúsulásának - tudomásul vételére, ellátni nemzetünket azokkal a mesékkel és mítoszokkal, amelyek e sebek fájdalmát tompíthatják, miközben egy általa kiszemelt osztály rendelkezik majd azzal az összeharácsolt vagyonnal, amivel ezt az elvarázsolt állapotot, a meséket és a mítoszokat tartósítani lehet, miközben ő és társai kimunkálnak egy harmadik utat, valahova Európa és Ázsia közé. De nincs harmadik út. Európa és az oroszok vezette világ most is, mindig is szembeszáll egymással, és aki a kettő közé helyezi magát, az életével játszik.
Róna Péter beszéde az LMP kongresszusán hangzott e, 2017-09-30-án.
Ablonczy Balázs történész a 888-on megjelent nagyinterjújában is megemlítette a Nyugathoz való felzárkózás kérdését/bukását.
Én azt gondolom, hogy az elmúlt kétszáz év magyar eszméi közül a nemzeti liberális volt az egyetlen sikeres ideológia, amely komoly materiális fejlődést és előrehaladást tudott elérni abban az ezeréves vagy kétszáz éves, kinek hogy tetszik, modernizációs projektben, hogy olyanok legyünk mint a Nyugat. Ami persze nem sikerült, nem is fog sikerülni és nem is tud sikerülni. És persze egy csomó téves előfeltevéssel indult, hogy például ha megteremtjük ugyanazokat a kereteket, mint amelyek Nyugaton vannak, ha lesz Lánchíd, lesz jobbágyfelszabadítás, lesz Akadémia, akkor az emberek is ugyanolyanok lesznek. Nem lesznek ugyanolyanok.
