Ady Endre 140 éve született (1877. november 22.), a híres újságíróról és költőről sajnos kevés lap emlékezett meg (az Indexnél, az Origonál és a 444-nél nem találtam semmit, a 24.hu-n Karafiáth Orsolya írt az évforduló kapcsán). Vágó Gábor írása a Mércén jelent meg, nem sokkal utána Tamás Gáspár Miklós is írt Adyról "Ady és a két meggyőződésű emberek" címmel. TGM politikai értékekben távol áll tőlem, ettől függetlenül gyakran idézek tőle, véleményem szerint gondolataira érdemes odafigyelni. TGM írásában a következő Ady citátumot olvashatjuk, melynél szomorúbb sorokat aligha olvashatnánk a jövőre (a múltra és a jelenre) nézve:

Követeljük a legteljesebb demokráciát, ordítjuk az általános, titkos és egyenlő választás-jog elvét becsületesen, mártírosan, holott századokkal nálunk előbb járó kultúrtársadalmak eredményei már elvették titokban minden gusztusunkat.

Majd rögtön ezt írja Tamás Gáspár Miklós:

Pontosan.

E tekintetben semmi nem változott, ugyanott tipródunk, mint a régi századforduló magyar radikálisai, nyugatosai és szocialistái, az akkori modernek.

Adytól rengeteg megtudhatunk korunk politikai motivációról és komplex társadalomrendszerünkről is. Ahogy TGM írja:

Hiszünk mi „Európában”? Csudákat. Szembenállunk azért a magyar reakció örök Európa-ellenességével? Hát persze. 

(...)

Igen, nem hiszünk a polgári demokráciában, közben védjük – haláltusája közben is – a polgári demokráciát, holott persze nem róla álmodunk, hanem egészen másról. Tisztességes dolog ez?

Nehéz kérdés.

Zárja sorait a filozófus. A polgári demokratáknak van még miről álmodniuk? - ezt már kérdezem én.