Lassan fél éve volt a migrációs népszavazás Magyarországon, azonban még mindig napirendi ponton van ez a történet, többek között a 2016. március 7-én szavazta meg a parlament a T/13976 törvényt, amely szerint a menedékjogi kérelmet alapesetben a menekültügyi hatóság előtt személyesen, kizárólag a határon lévő tranzitzónában lehet benyújtani, a menedékkérőnek pedig a kérelme jogerős elbírálásáig ott kell várakoznia. Visszatérve a népszavazáshoz, melyen a kérdés így hangzott:

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

Válaszok a következő arányban érkeztek a feltett kérdésre: 2016. 10. 06-án, csütörtök este, a levélszavazatok összeszámolása után az Nemzeti Választási Iroda 3,36 millió nem és 56 ezer igen szavazatot publikált, mint a népszavazás előzetes, végleges eredménye. Ez azt jelenti, hogy az összes választópolgár 41,31 százaléka szavazott érvényesen, míg érvénytelenül 225.099-en, ami 6,17 százalékot jelent, adta hírül többek között az inforadio.hu is. Elsősorban ennek a népszavazásnak az apropóján gondoltam, hogy írok a migrációs válságról.

Kövér László a Nagykörúti Polgári Esteknek volt a vendége, az eseményről pedig az Index tudósított. Érdemesnek tartom kiemelni a következő bekezdést:

Kövér szerint a ‘90-es évek legelején még úgy gondolták, hogy ezt az SZDSZ-MDF közötti sistergő feszültséget fel tudják oldani, hogy ők meghaladják majd “ezeket az avittas, két világháború közötti időszakból származó történelmi, értelmiségi ellentéteket”, hogy szintetizálják, összebékítik. De belátták, hogy ahol a frontvonalak húzódtak 150 évvel ezelőtt, ma is pont ugyanott húzódnak, és ugyanott húzódtak a két világháború között is, a rendszerváltáskor, de az SZDSZ kimúlásának pillanatában is. És a most színre lépő Momentum - vagy ahogy Kövér tráfálkozva nevezte “NOmentum” - szerinte ugyanezt gondolja. Hogy ezeket fogja feloldani. Pedig szerinte meghaladhatatlanok a mentalitásbeli, értékrendbeli különbségek, azok között feloldhatatlan ellentétek vannak, sőt, a házelnök szerint még kompromisszum sem köthető közöttük.

Bod Péter Ákos volt Rónai Egon vendége az Egyenes Beszédben, nyitányként pedig az olimpiáról beszélgettek. Nagy kő esett le a vendég szívéről, hogy nem Magyarország rendezi az olimpiát, bármennyire is szereti a sportot. Különösebb negatív esemény bekövetkezte nélkül is veszteséges és kockázatos lenne a budapesti olimpia, a közgazdász szerint egy ekkora méretű országnak (BPÁ szerint közepes méretűek vagyunk) egyedül nem szabad rendeznie olimpiát.

Bod Péter Ákos

Érkezett egy könyvcsomag két gondolkodó-alkotóról.

Továbbá Ady Endre verse olvasható alant, melyet a Polgári Radikális Párt alakuló gyűlésére írt a költő, akit az elnöki tanács tagjává is választottak.

VÁRNAK A TÁBOROZÓK

(Emlékezés párisi nyarakra)

Elém most régi nyarak vonulnak,
Páris keblén amikor számüzötten
Rejtettem el bús, dühös arcom
S esküdöztem:
Tatár-dúlta földem sohse lát.

Kedveim mint váltogatták egymást,
Hányszor nőttem és buktam a hitben,
Hogy jók haragja s épülése
Soha itten
Vért új vérrel se moshat el már.

Óh, párisi, dacos bujdosások,
Ti őriztetek meg fiatalnak,
Ki, ím, beérte és bevárta,
Míg akarnak
És mernek is az én társaim.

Új nyár érleli régi vetésünk
S a sok, régi, fúlt párisi nyárra
Úgy gondolok, mint áldott, lelki
Barrikádra,
Ki megvédett az új harcokig.

Tüzelj, Nap, csapkodj, vad, nyári zápor,
Hitek s dúlt mezők már kinyíltak
S kardot verve vas-keresztjéből
Régi sírnak,
Megyek: várnak a táborozók.

1914. június

A Beszélő szerkesztősége 1986-ban, Haraszti Miklós lakásán. Kőszeg Ferenc, Szilágyi Sándor, Kis János, Solt Ottília, Petri György és Haraszti Miklós. (fotó: Lugo)

Forrás a rajk.info

A Horn Gábor által vezetett Republikon Intézet kiadta 2017 januári felmérést, ami nem csak pártpreferenciákat tartalmazza, de az olimpia kérdésre is kitért. (A teljes elemzés PDF formájában is elérhető.)

Csath Magdolna tárgyalta a magyar ipar helyzetét a Magyar Nemzetben és próbált rávilágítani arra, hogy az országban jelenleg nagy arányú az összeszerelési tevékenység, amely alacsony hozzáadott értékkel jár együtt. 

 Az értéklánc mentén a legtöbb új érték a lánc elején, azaz az ötlet megszületésénél, a tervezésnél, illetve a végén, a piacra vitelnél, a marketingnél és eladásnál termelődik, hiszen ezekben a szakaszokban van a legnagyobb szükség a tudásra és kreativitásra. (…) A legkevesebb új érték az összeszerelésnél keletkezik.

És mit jelent mindez a nemzetgazdaságra nézve?

…hiszen ezekkel (az összeszerelő munkahelyekkel - pk) nehezebb a nemzeti szintű gazdasági eredmények szempontjából fontos termelékenység növelése. A termelékenységet ugyanis korunkban leginkább úgy lehet javítani, ha sok a tudásalapú, innovatív munkahely a gazdaságban. (…) Végül idézzük a KSH adatait, eszerint 2015-ben Magyarországon az összes foglalkoztatott 54,2 százaléka fizikai munkát végzett. Nyilván ezek között nagy arányban vannak a futószalag mellett összeszerelő munkát végzők.

A Világgazdasági Fórum két mutatóval méri az összeszerelési tevékenység arányát, ebből az egyik az értéklánc hossza: 

Magyarország az értékláncok hossza tekintetében a 138 ország között a 113. Ez arra mutat rá, hogy az értékláncok nálunk rövidek, azoknak csak egy szűk szakasza, az összeszerelés van Magyarországon, a legértékesebb eleje és vége, a kutatás és az értékesítés viszont máshol zajlik.

A másik mutató a tevékenység bonyolultságát vizsgálja, tehát, hogy az adott tevékenység mennyire bonyolult és igényel kreativitást. Ebben a kategóriában szintén a 113. helyet érjük el. 

Csath Magdolna cikke után pedig azonnal belefutottam Karlheinz Blessing, a Volkswagen AG személyzeti igazgatójával készült interjú kivonatába, amelyet a HVG szemlézett az MTI-ről. 

Ha egymás mellé teszünk egy villanymotort és egy rendkívül komplex felépítésű robbanómotort, rögtön látható, hogy villanymotort gyártani sokkal egyszerűbb feladat.

Ezeket az elemzések olvasva én nem tudom fényesnek látni a magyar gazdaság jövőjét, sőt jelen trendeket figyelembe véve, inkább aggasztó jeleket látok.

Orbán Viktor 19. alkalommal tartott évértékelő beszédet, amely esemény néha az országértékelő elnevezést is megkapta. Balog Zoltán felkonferálása során egy focis hasonlatot használt, nevezetesen, hogy a miniszterelnök lát-e a pályán és mit lát. A Nemzeti Sportból vett hasonlatokat a későbbiek is tartogatnak majd. 

Egyik megelőző bejegyzésben már nagyon röviden foglalkoztam a rendszerváltás körüli időszakkal, a Beszélőn olvasható interjú pedig rávilágított arra, hogy korunk politikai helyzetének fénye meglehetősen érdekes árnyékot vet a rendszerváltás időszakára. Ezen gondolatmenet mentén jutottam el egyszer csak a MISZOT-hoz.

1988. november 26-án alakult meg a MISZOT, Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa. Erről az ifjúsági ernyőszervezetről a Hetek közölt egy cikket - mely bejegyzésem alapja, kiegészítéseket tartalmazva - még 2003-ban Hazafi Zsolt tollából, melynek a következő címet adta:

A MISZOT-mítosz: Egy generáció útja a hatalomba

Konsztantyin Dmitrics Levin fejti ki nézeteit a népakaratról Lev Tolsztoj társadalmi regényében, az Anna Kareninában.